Maradjon tartósan állami tulajdonban a Tokaj Kereskedőház, és ne privatizálják – ezt követelik a kormányfőtől a tokaji szőlőtermelők. Attól tartanak, ha magánkézbe kerül a társaság, ellehetetlenülnek a borvidék kistermelői. A területen már megjelent a hazai és a külföldi tőke, s a tapasztalatok kedvezőtlenek. A kistermelőktől a vállalkozók nem vásárolnak. Az értékesítést elutasítja a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa és a kereskedőház menedzsmentje is.

Saját kezükbe vennék sorsuk irányítását a kistermelők

A "Azt szeretnénk, hogy a Tokaj Kereskedőház megerősödve kerüljön ki a válságból, s hosszú távon kiszámíthatóan biztosítsa a szőlőtermelők megélhetését. Ehhez arra van szükség, hogy ne értékesítsék, maradjon tartós állami tulajdonban" – mondta lapunknak Czemiczki István tokaji termelő. A borvidéken mintegy 5500 hektáron termesztenek szőlőt, s a terület fele háromezer kistermelő tulajdonában van. Hagyományosan elaprózott parcellákon termelnek, amelyek méretüknél és tőkeerejüknél fogva nem alkalmasak a szőlészet-borászat, valamint a borkereskedelem teljes vertikumának kiépítésére. Ültetvényeik elöregedtek, korszerűsítésre szorulnak, több mint húszévesek. A kistermelők fejlesztés nélkül nem tudnak gazdaságosan termelni. Czemiczki István szerint ebben a tulajdonosi szerkezetben különösen fontos a kereskedőház szerepe, mert a borvidéki vállalatok közül egyedül az biztosít felvásárlási lehetőséget, piacot a kistermelőknek.

Így látja ezt Fekete Gyula, Olaszliszka polgármestere is, aki egyetért a termelők kitűzött céljával, s támogatja őket. "A borvidéken már megjelent a magántőke, vannak hazai és külföldi vállalkozók is. Az utóbbiak körében főként franciák és spanyolok érdekeltek Tokajban – magyarázta a polgármester. – Ma tíz, egyenként több mint száz hektár területtel rendelkező cég működik a környéken. Ezek a vállalkozások eddig nem segítették a kistermelők gondjainak megoldását. Ezért szükség van az állami tulajdon fenntartására. A Tokaj Kereskedőház most szőlőalapanyag-szükséglete 95 százalékát fedezi abból az áruból, amit a kistermelőktől vesz át."

A helybeliek termelési kedvét rontja, hogy a kereskedőház privatizációja évek óta napirenden van. A bizalmuk sem töretlen. Ezt erősíti meg a Tokaji borvidék Hegyközségi Tanácsának állásfoglalása is. A szervezet biztosítékot szeretne kapni arra, hogy Magyarország egyik leghíresebb jelképe, a tokaji bor képviselője méltó kezekben marad a továbbiakban is. Ezért követelik a kormánytól, hogy vegye le a kereskedőházat a privatizálásra ítélt ingatlanok listájáról. A tanács azt is hangsúlyozza, hogy az állami tulajdon megtartása mellett a termelők és a dolgozók hosszú távú érdekeltségét is növelni kell a kereskedőház működtetésében. A hazai agrárágazatban már vannak erre a megoldásra pozitív példák. Létrejöhetne egy olyan termelői, dolgozói többségi befolyású vagyonkezelési konstrukció, amelynek keretében a kereskedőház fejlődése hosszú távon biztosítható. A borvidék gazdái szerint, ha a kormány megteszi az általuk javasolt lépéseket, azzal történelmi esélyhez juttatja a tokaj-hegyaljai kistermelőket. Érdekeltté válnának ugyanis a kereskedőház eredményes működtetésében, s kezükbe vehetnék sorsuk irányítását.

A privatizálást egyébként a Tokaj Kereskedőház Zrt. menedzsmentje sem óhajtja. Kiss István az MTI-nek elmondta: jogszabályban kell rögzíteni, hogy a történelmi borvidék szőlészeti-borászati társasága, a Tokaj Kereskedőház maradjon tartósan állami tulajdonban. A vezetés támogatja, hogy a vállalatnál sajátos termelői, dolgozói vagyonkezelési konstrukció jöjjön létre, s a cég adózott nyereségének nagyobb részét kötelezően fordítsák az állami tulajdonra.

Forrás: Magyar Hírlap

A Tokaji borvidék Hegyközségi Tanácsa szeretne biztosítékot kapni arról, hogy Magyarország egyik legnagyobb jelképe a Tokaji bor legjelentősebb képviselője méltó kezelésben marad a továbbiakban is.

Követeljük a Magyar Köztársaság kormányától, hogy vegye ki a Tokaj Kereskedőházat a privatizálandó állami tulajdonok listájából és helyezze tartós állami tulajdonba.

Véleményünk szerint a privatizáció kérdését nem szabad tovább lebegtetni a cég felett, hanem ki kell mondani, hogy a Tokaji Borvidék meghatározó képviselője a Tokaj Kereskedőház ZRT olyan nemzeti érték, amelynek tartósan állami tulajdonban kell maradni. Az állami tulajdon megtartása mellett a termelők és a dolgozók hosszú távú érdekeltségét növelni kell, a szőlőtermesztés és annak megújítása valamint a TK ZRT eredményes működése, fenntartása érdekében. Erre vonatkozóan a hazai agrárágazatban végrehajtott hasonló, pozitív példák is vannak már.

2009. augusztus 13-án 11.00-kor személyesen keressük fel Bajnai Gordon miniszterelnököt, hogy átadjuk neki levelünket amelyet 30-an írtunk alá. Amelyben követeljük:

a.)    a TK ZRT privatizálására ne kerüljön sor, tartozzon a tartósan állami tulajdonú cégek körében;

b.)    az állami tulajdon tartós megtartása mellet jöjjön létre egy olyan termelői, dolgozói többségi befolyású vagyonkezelési konstrukció amelynek keretében a TK Zrt. fejlődése és fejlesztése hosszú távon biztosított.

c.)     a vagyonkezelő szervezet működése során garantálni kell, hogy a termelők és dolgozók körén kívül eső személy befolyást ne szerezzen;

Tolcsva, 2009. augusztus 12.

Marcinkó Ferenc
elnök
Tokaji borvidék Hegyközségi Tanács

Bajnai Gordon Úr

A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke részére

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Történelmi lépés megtételére kérjük a Miniszterelnök Urat, annak érdekében, hogy a Tokaji Borvidék meghatározó, állami tulajdonú cége a Tokaj Kereskedőház Zrt. (TK Zrt.) a világgazdaságot sújtó válságból megerősödve, a szőlőtermelők megélhetését hosszútávon, stabilan biztosítva  kerüljön ki.

 

A Tokaji Borvidéken jelenleg mintegy 5500 ha-on folyik szőlőtermesztés, amelynek több mint a fele 3000 kistermelő tulajdonában van. Ugyan a hazai és külföldi tőke is megjelent a Borvidéken, melynek eredményeként  10, egyenként több mint 100 ha területtel és teljesen kiépített vertikummal rendelkező cég működik a borvidéken, de ezek nem segítették a kistermelői gondok megoldását

 

Az érintett kistermelők hagyományosan elaprózott parcellákon folytatják termelésüket, amelyek méretüknél és tőkeerejüknél fogva sem alkalmasak a szőlészet-borászat-borkereskedelem teljes vertikumának kiépítésére. Jellemzően ezen szőlőültetvények kora a 20 évet meghaladja, elöregedettek, korszerűsítésre szorulnak, ami a rentábilis termesztés előfeltétele.

 

Ebben a tulajdonosi szerkezetben különös jelentőséggel bír a TK ZRT, mert a borvidéki cégek közül egyedül biztosít stabil felvásárlási lehetőséget, piacot a kistermelőknek. A termőföld kárpótlás lezárása után a cég szőlőalapanyag szükségletének 95%-át fedezi a kistermelőktől való felvásárlás útján.

 

Mindezekből látható, hogy a TK ZRT létalapját jelenti a kistermelői szőlőtermesztés fenntartása és az ebből származó alapanyag biztosítása. Ugyanakkor a kistermelők számára is az egyetlen biztos értékesítési, piaci lehetőséget a TK ZRT jelenti, amit az elmúlt évek gyakorlata és a szerződéses kapcsolatok is bizonyítanak.

 

A termelési kedv és bizalom fenntartását nagymértékben rontja a TK ZRT privatizációjának évek óta tartó kísérletei illetve ennek napirenden tartása. Az eddigi elvetélt privatizációs kísérletek is azt mutatják, hogy az ágazatra jellemző 1% körüli eszközarányos jövedelmezőség mellett komoly befektetőre nem számíthatunk.

 

Ez a bizonytalan helyzet a TKZRT egyéb vevői-beszállítói üzleti kapcsolatait is hátrányosan érinti, amely a kiélezet piaci helyzetben súlyos gazdasági károk kockázatát  rejti magában.

 

Véleményünk szerint a privatizáció kérdését nem szabad tovább lebegtetni a cég felett, hanem ki kell mondani, hogy a Tokaji Borvidék meghatározó képviselője a TK ZRT olyan nemzeti érték, amelynek tartósan állami tulajdonban kell maradni. Az állami tulajdon megtartása mellett a termelők és a dolgozók hosszú távú érdekeltségét növelni kell, a szőlőtermesztés és annak megújítása valamint a TK ZRT eredményes működése, fenntartása érdekében. Erre vonatkozóan a hazai agrárágazatban végrehajtott hasonló, pozitív példák is vannak már.

 

A fenti véleménnyel megegyező hozzászólások és kérések már elhangoztak a Tolcsvai Hegyközség által 2009 áprilisában megszervezett termelői fórumon is. Magunk részéről szeretnénk megerősíteni ezen termelői és önkormányzat részről megfogalmazott kérést.

 

 

 

Tisztelettel kérjük Miniszterelnök Urat szíveskedjen intézkedéseket tenni, hogy

 

a.)    a TKZRT  privatizálására ne kerüljön sor, tartozzon a tartósan állami tulajdonú cégek körében;

b.)    az állami tulajdon megtartása mellet olyan termelői, dolgozói többségi befolyású vagyonkezelési konstrukció jöjjön létre, amely szerint a vagyonkezelés ellenértékeként a TK Zrt. adózott nyeresége nagyobb részét az állami tulajdon fejlesztésére kell kötelezően fordítani;

c.)     a vagyonkezelő szervezet működése során garantálni kell, hogy a termelők és dolgozók körén kívül eső személy befolyást ne szerezzen;

 

 

A jelenlegi gazdasági válság idején a minél hatékonyabb működés szükségszerű, az érdekeltség növelése pedig ehhez elengedhetetlen, mind a termelők mind a dolgozók körében.

A tartós állami tulajdon mellett a termelői-dolgozói kör kezébe célszerű koncentrálni a cég vagyonkezelését. Ezáltal a létbizonytalanságot szülő félelmek megszűnnek. Ezzel biztosítható a TK ZRT működésének zavartalan folyamata, a gazdasági válság túlélése és a Tokaji Bor világpiaci térhódításának gazdasági környezeti feltétele.

 

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

 

Az általunk megtenni kért intézkedések vissza nem térő történelmi esélyt jelentenek a Tokaj-hegyaljai kistermelők és a TKZRT dolgozói számára - akik mindenekelőtt érdekeltek és érintettek a TkZRT eredményes működésében-, hogy saját sorsuk irányítását maguk vegyék kezükbe, az állami tulajdon garantált megőrzése és fejlesztésének kötelezettsége mellett. Ezért ismételten kérjük javaslatunkat megfontolni, kérésünket támogatni szíveskedjen.

 

 

Kelt: Tolcsva, 2009. július 08.